Feked ott fekszik, ahol a Kelet- Mecsek belesimul a Geresdi-dombságba. Lágy dombokkal ölelt, hosszú völgyekkel tagolt, többnyire erdővel borított változatos felszínű táj egyik völgyében bújik meg a falu, amely a XVII. szd. végén a törökkel vívott harcok során elpusztult.
1720-tól kezdődött itt új élet a fuldai apátság területéről érkezett németekkel. A mai napig jórészt az ő leszármazottaik lakják a falut. Évszázadokon át az állattenyésztés, a földművelés és a bortermelés volt a fő foglakozás.
A betelepülők első – szalmával fedett- házai két szobából, konyhából és nyári konyhából álltak. Utóbbi volt a legfontosabb, még télen a disznóvágáskor is, mert itt volt az üst, de a kemence is.
A XX. szd. 20-as, 30-as évei hoztak az építkezésben áttörést, hosszában épültek a házak 4-5 szobával az utcafronton téglából, a többi fal vályogból, kétszárnyas ajtókkal, nagy ablakokkal, melyeket díszes csiszolású üveg díszített. A lakóépület után következett az árnyékszék, disznó- és baromfiólak, kukoricagóré, istálló (a tehéntartás hozta a pénzt a házhoz), pajta, szénapadlás. A ház bejáratánál állt a kifalazott kerekes kút. Ebben az időben készültek a gyönyörű kovácsoltvas-kapuk. Az ekkor épült sváb parasztporták – a lakosság elöregedésének is köszönhetően – elkerülték a ’60-as, ’70-es évek korszerűsítését.
Külön kell szót ejteni egy fekedi sajátosságról, a „lélekkapuról”.
Az utcafronti homlokzaton megjelenő keskeny, magas, túldíszített faragású, színesüveg bevilágítóban végződő „kapu” kialakítása csak látszólag tölti be a tornácra vezető személybejáró funkcióját. Ezt régen is csak egy alkalommal használták: az elhunyt családtagot a tisztaszobában ravatalozták fel, s a virrasztás során búcsúztak el tőle. A tisztaszobából a tornácon és a lélekkapun keresztül vitték ki a holttestet a lovaskocsira, hogy elkísérjék a temetőbe. Így ezek a kapuk – a díszítésen kívül – egy sajátos halottkultuszhoz kapcsolódva töltötték be „átjáró” funkciójukat.
A fekedi falukép a hazai németség népi építészetének rendkívüli lenyomata, amely egyszerre látttatja a nadrágszíj-parcellákon folytatott életmódot, gazdálkodást és a polgárosodás felé törekvést. A funkcionális egyszerűséget és a már-már hivalkodó versengésben fogant díszítéseket.
A sváb porták jellemzőit ilyen településszerkezeti egységben és ilyen mennyiségben másutt nem találhatjuk meg
