Az SNI, vagyis a sajátos nevelési igény kifejezés a köznevelési rendszerben olyan gyerekeket jelöl, akik fejlődésükben valamilyen tartós vagy súlyos nehézséggel élnek. Ez érintheti a tanulási képességeket, a mozgást, a beszédet, az érzékszerveket vagy akár a viselkedésszabályozást. Az SNI besorolás célja nem a címkézés, hanem annak biztosítása, hogy a gyermek megkapja a számára szükséges egyéni támogatást és eszközöket.
A diagnózist szakértői bizottság állítja fel, alapos vizsgálatok alapján. Ez a folyamat nem büntetés, hanem lehetőség: a pedagógusok és szülők így pontos útmutatót kapnak arra, hogyan segíthetik a gyermeket a tanulásban és a mindennapi életben. Az SNI státusz például lehetővé teszi, hogy a diák speciális tanterv szerint tanuljon, több időt kapjon a feladatok megoldására, vagy speciális fejlesztő szakemberek – logopédus, gyógypedagógus – segítségét vehesse igénybe. Fontos hangsúlyozni: az SNI nem bélyeg. A gyerek ugyanúgy képes értéket teremteni, kreatív lenni és boldogulni, mint bárki más – csak másfajta támogatási formákra van szüksége. A társadalom és az iskolarendszer felelőssége, hogy ezt a támogatást megadja és a gyermeket erősségei mentén fejlessze.
Ha a szülő és a pedagógus partnerként működik együtt, az SNI besorolás nem korlátozás, hanem kulcs lehet a kibontakozáshoz. A megértés és elfogadás az első lépés ahhoz, hogy minden gyermek – képességeitől függetlenül – megtalálja a saját útját a sikerhez.